2017. okt 23.

Etika ... mivégre?!

írta: szikzolt
Etika ... mivégre?!

Az etika nyomában

erkolcsi_iranytu.jpgAz etikaórák első kérdéseinek egyike, hogy mire is való az etika, kell-e valamihez, érdemes-e, lehet-e tanulni? Vajon szükséges-e a túléléshez, van-e gyakorlati rendeltetése ... stb?

Nagyon komoly válaszok, összefüggések bonthatók ki ezen kérdések kapcsán, ám most egy egyszerű példát szeretnék felhozni, mellyel igazolhatjuk az etika létjogosultságát. Gügész gyűrűjének Platón által megörökített történetéből indulunk ki. A történet:

"GLAUKÓN: Mondják, természettől adva van, hogy az igazságtalanságot elkövetni jó, elszenvedni rossz, és sokkal nagyobb rossz elszenvedni, mint amilyen jó elkövetni; úgyhogy ha egymás között azt elkövetik és elszenvedik, és így mindkettőt megízlelik, azok számára, akik képtelenek elkövetni és az elszenvedést kikerülni, előnyösebb egymás közt megállapodni, hogy inkább nem is tesznek és nem szenvednek el igazságtalanságot. Ettől fogva kezdenek törvényeket hozni és megállapodásokat kötni, és a törvény rendeléseit törvényesnek és igazságosnak nevezik - íme ez az igazságosság keletkezése és lényege, középút lévén a legnagyobb jó között - amikor az igazságtalan nem bűnhődik -, és a legnagyobb rossz között - amikor az elszenvedő nem képes bosszút állni -, tehát az igazságosságot - a két véglet középszerét - nem azért szeretik, mintha az valami jó volna, hanem gyöngeségből tisztelik az igazságtalanságot tenni képtelenek; ugyanis aki képes rá és valóban férfi, az senki emberfiával nem kötne szerződést az igazságtalanság elkövetését és elszenvedését kizárandó, hiszen ez bolondság volna. Ez hát a közfelfogás, ó, Szókratész, az igazságosság lényegéről és eredetéről.

III. Így hát az igazságosságot cselekvők akaratuk ellenére teszik azt, hiszen képtelenek igazságtalan tettre. Ezt akkor értenénk a leginkább, ha gondolatban következtetnénk: mindkét félnek, mind az igazságosnak, mind az igazságtalannak megadnánk a lehetőséget, hogy azt tegyék, amit akarnak, aztán követvén őket, megfigyelnénk, hova sodorja egyiket is, másikat is vágyakozása. Ekkor rajtakapnánk az igazságost, hogy ugyanarra törekszik, mint az igazságtalan, vagyis előnyszerzésre, hiszen az emberi természet arra termett, hogy ezt hajhássza mint jót, és csak a törvény és az erőszak kényszeríti az egyenlőség tiszteletére. Akkor adódnék nékik az említett lehetőség, ha ők is olyan hatalmat nyernének, mint a mondabeli Gügész, Lüdésznagyapja. Az akkori lüd uralkodónak volt szegődött pásztora, és egyszer csak nagy eső támadt és földrengés, meghasadt a föld, és azon a helyen, ahol épp legeltetett, nagy árok lett. Ámulva nézte, és leszállt a mélybe, és sok más mondai csodával együtt megpillantott egy érclovat, abban ajtóval zárt üreget, azon át behajolva mit látott: benn egy hullát, amely embernél magasabbnak látszott. Testén nem volt semmi, csak a kezén egy aranygyűrű; azt Gügész lehúzta és elment. A pásztorok össze szoktak gyűlni, hogy havonként jelentést tegyenek a királynak a nyáj állapotáról; e gyűlésen Gügész is megjelent kezén a gyűrűvel. Leült a többi pásztor közé és megfordította a gyűrűt úgy, hogy köve a tenyere felé álljon. Ekkor rögtön láthatatlanná vált a többi ott ülő előtt, úgyhogy azok úgy beszéltek róla, mint aki elment. Ezen elámulván próbaként ismét kifelé fordította a gyűrű kövét, és íme! - láthatóvá vált. Észbevéve ezt, kipróbálgatta a gyűrűt, vajon valóban ilyesmire képes-e, és újra csak az történt, hogy ha befelé fordította a gyűrű kövét, láthatatlanná vált, ha kifelé, láthatóvá. Ezt fölismervén rögtön kimódolta, hogy a király követe lehessen. Bejutván a palotába elcsábította a királynét, és azzal kifőzte, hogy megöljék a királyt, s az övé legyen az uralom. Ha ebből a gyűrűből kettő lenne és az egyiket az igazságos húzná föl, a másikat az igazságtalan, azt hiszem, egyik sem volna olyan acél jellem, hogy megmaradna az igazságosságban és bátorkodnék magát megtartóztatni a másétól, és nem nyúlna hozzá, ha megtehetné, hogy a piacról bármit szabadon elcsenhetne, és bemehetne a házakba, és akikkel akar, együtt lehetne és tetszése szerint megölhetne bárkit és bilincseiből szabadíthatna, és mintha csak isten volna, tehetne az emberek közt mindent. Ha ezt tehetné, nem lenne különbség a kettejük cselekedetei közt, hanem ugyanazon az úton járna mind a kettő. Mondhatná valaki: nagy bizonyítéka ez annak, hogy senki sem igazságos önként, hanem csak kényszerből, és az igazságosságot senki sem tartja kívánandó jónak, hiszen mihelyt valaki képesnek hiszi magát igazságtalankodni, meg is teszi. [Kiemelés tőlem.] A maga számára minden férfi előnyösebbnek tartja az igazságtalanságot; igaza is van, mondja majd mindenki, aki erről beszél. Ugyanis ha ilyen lehetőséget nyer valaki, és nem akar semmi igazságtalanságot elkövetni, nem nyúl a máséhoz, azt az észlelők méltán vélhetnék igen nyomorultnak és esztelennek még akkor is, ha egymás között egymást áltatva az ellenkezőt magasztalják az igazságtalanság elszenvedésének félelmében." (Platón: Állam, 359a-360d, http://mek.niif.hu/03600/03629/03629.htm)

A történetet a következőképp dolgozzuk fel:

  • elképzeljük, hogy olyan varázsgyűrű birtokába jutunk, melyet három alkalommal használhatunk fel.
  • mindenkinek kiosztunk egy üres papírlapot, melyre név nélkül felírja, hogy mit tenne azon három alkalommal, amikor a varázsgyűrű láthatatlanná tenné.
  • Ezután összegyűjtjük a lapokat, majd felolvassuk a "terveket", s az alábbi megfigyelési szempontok alapján rendszerezzük a hallottakat:
    • erkölcsi szempontból pozitív, negatív vagy közömbös cselekedetek szerepelnek-e a papírokon?
    • milyen arányban oszlanak meg a cselekedetek?
    • melyek a visszatérő elemek, "tervek"?
    • melyeket tartják a diákok a legötletesebb cselekedeteknek?
  • A hallottak alapján összegezzük az "eredményeket" és levonjuk a tanulságokat!
  • A következő lépésben a platóni szövegből kiemelt részt vitatjuk meg, s ez alapján vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy valóban a jóra és az igazságosságra rá kell kényszeríteni az embert?

A beszélgetés és a vita számos irányba vezethet, és sokféle megközelítésből "definiálhatjuk" az etikát. Egy biztos, a diákok maguk is meglepődnek az általuk felismert és levont következtetéseken, sokan még a rácsodálkozás igazi örömében is részesülhetnek. 

Szólj hozzá

etika erkölcs csoportmunka eset erkölcsi dilemma esetelemzés